„Íme itt jön szűz Mária, karján lelkünk vígassága: Úristen szent Fia..."
(Gyertyaszentelő liturgia, kezdőének, részlet.)
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony- Urunk bemutatásának ünnepe
Karácsony ünnepkörének csodálatos lezárása Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, melyet február 2.-án ünnepel az egyház. Mindjárt tegyük hozzá, igazából Krisztus ünnepről van szó, hiszen pontos liturgikus elnevezése: Urunk bemutatásának ünnepe. Így egyszerre Mária ünnep is és az Úr ünnepe is. Arra a jeles eseményre emlékezünk most, hogy az Urat születése után 40 nappal bemutatták a jeruzsálemi templomban. (Lk. 2, 22-38.)
Ha most felidézzük a festészetben oly sokszor ábrázolt jelenetet, látjuk az agg Simeont, látjuk a Szűzanya kedves tekintetét, ahogyan odanyújtja újszülöttjét, azt hiszem sokkal több mindent is megláthatunk ebben a képben.
Először is egy nagy találkozásnak vagyunk tanúi. Simeonban a megváltásra szoruló emberiség találkozik a megváltóval. Az Ó és Újszövetség találkozásának nagy pillanata ez!
Kelet liturgiája így is nevezi: Találkozó. Azután találkozik a megváltó, a törvények értelmében a templomi papsággal, illetve a prófétákkal. (Anna, Simeon). A védelmező, zárt szent család oltalma után most Jézust a teljes közösséggel, az egyházzal való találkozásban is látjuk
Az ünnep másik nagy gondolat köre a fény. Fényünnep elnevezéssel is illették. Karácsonykor kigyulladt ez a fény, vízkeresztkor tovább nőtt, és most gyertyaszentelőkor teljesedik be. A liturgia szépen fejezi ki a már bennünk lévő világosságot azzal, hogy a gyertyaszentelő szentmisén a gyertyás körmenetben maga a hívő viszi a gyertyát, a fényt.
Meg is jegyzi Atheria zarándoknő, „minden úgy történik, mintha húsvét volna...
Nem véletlen, hogy a IV. században ez a körmenet a Feltámadás Bazilikájában zajlott.
Üzenet is ez a mának is. Égő lámpással a kezünkben és a szívünkben kell Krisztus elé indulni.
Ez a találkozás elővételezi azt a majdani találkozást is, amely halálunk után következik majd be. Erre pedig az egyház mindennapi imája emlékeztet, Simeon hálaéneke, ez a gyönyörű himnusz a zsolozsmából.. "Most bocsátod el szolgádat, Uram szavaid szerint békességben, mert látták szemeim a te üdvösségedet."
Vegyünk részt minél többen a gyertyaszentelő szentmisén. Vigyük magunkkal a mindennapi életbe is Krisztus világosságát, úgy mintha csak húsvét volna. Ezen a napon otthonainkban is gyújtsunk gyertyát.
„ Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására..."
Talán a tegnapi gyertyaszentelő fénye az, mely átsugárzik egy nappal későbbre, február 3.-ára, amikor Szent Balázs ünnepén, kétágú égő gyertyával kérjük a hívőre a Szent közbenjárását.
Ami itt érdekes kérdés lehet, hogy miért kettős ágú a gyertya ilyenkor? Válaszunkhoz a keleti liturgia ad segítséget. Karácsony ünnepének nagy dogmatörténeti kérdése volt a múltban Krisztus isteni és emberi természete. A dogmatörténet, pontosan megfogalmazta ezt: Krisztus egylényegű az Atyával, aki valóságos Isten /Világ Világossága/ és valóságos ember, (szenvedni fog) A kettős gyertya a görög liturgiában ezt a kettősséget szimbolizálja. Krisztus istenségét és emberségét. Ezzel a mélységgel találkozunk a Balázs áldás alkalmával.
